75 éves lett Grétsy László, nyelvünk egyik kimagasló akadémikus koponyája. Ennek kapcsán álljon itt talán leghíresebb előadás-részlete: Helyzet: Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki: - Baszod, mi? - Á! - Át akarsz baszni, mi? - Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg! Magyarról magyarra : - Lefeküdtél vele, mi? - Á! - Becsapsz, mi? - Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg! Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet a ''baszik baszni'' fordulatrendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! (''Baszik baszni'' = ''Nem hajlandó szeretkezni'', de ''Baszni baszik'' = ''Nemi életet él ugyan... '' és úgy folytatódhatna például: ''... csak épp nem énvelem...'' Micsoda különbség!) by http://hell.blog.hu/